„A Lorem Ipsum Kvartett azért is jött létre, mert sokszor vettük észre, hogy nagy, vegyeskarra, sok előadóra íródott darabok egészen érdekes dolgokat kezdenek el sugározni, ha éppenséggel csak négy ember énekli őket. Ez volt az az alap gondolat, ami meghatározta, hogy tulajdonképpen nem négy szólista, hanem a lehető legkisebb kórus hangzását kell megkeresni,” mondja portálunknak Ress Tamás, a magyar együttes művészeti vezetője, aki a Pro musica nostra fesztivál keretében mutatkozik be.
Együttesük 2020-ban alakult. Önök hivatásos énekesek, akik négy önálló hangra írt klasszikus a cappella műveket adnak elő – előadjátok a Thomas Tallis bensőséges egyházi zenéjét, valamint Kodály Zoltán monumentális vokális darabjait. Nemcsak a régi zenében találnak értelmet, hanem a 20. századi zeneszerzők műveiben is. Fő motivációjuk a szakrális zene, annak spirituális lényege, valamint az Istenhez való kapcsolódás?
Alapvetően a műsorok összeállításánál számunka minden zene szakrális, mert valamilyen magasabb rendű érzés kell, hogy megszülessen a közönségben a koncert végére. A tagok egyéni hite, kapcsolata a spiritualitással nem kimondottan téma közöttünk, inkább csak a közös zenélésből derül ki, hogy ugyanazt gondoljuk-e.
A magyar zeneszerzők közül kétségtelenül Kodály Zoltán a legismertebb, de a kortárs zene is gazdag és „színes” szakrális művekben. Az Istenhez való szólás és a Vele való kapcsolat keresése tehát minden korszakban releváns?
Nem csak, hogy minden korszakban fontos, de tulajdonképpen minden zeneszerzőnek is fontos. Még azoknak is, akik nagyrészt világi zenét komponálnak. A zenei gondolat minden esetben származik valahonnan. Erről sokféleképpen lehet gondolkodni, de annyi biztos, hogy valamivel, ami felettünk áll kapcsolatba kerülünk.
Manapság trenddé vált a nemzeti zenei kultúrák újra- vagy épp elfeledett műveinek felfedezése. Például francia és olasz zeneszerzők, akik más jelentős alkotók mellett kissé „háttérbe szorultak”. Önök is ezt az utat választották? Sok magyar zeneszerzőt mutatnak be közönségüknek?
Abszolút. Sokat foglalkoztunk egy időben Szokolay Sándor zenéjével, de említhetném Sugár Rezsőt, Halmos Lászlót vagy Farkas Ferencet is. Nem nevezném őket elfeledettnek, főleg, hogy mindannyian a 20. században éltek és alkottak, de biztosan nem szerepelnek eleget a koncertek programjain. Ezzel párhuzamosan pedig a kortárs magyar zenében is keressük a kapcsolatokat. Barátunk és az együttesünk számára is komponáló szerző Beischer-Matyó Tamás, akinek szinte minden évadban mutatjuk be kisebb-nagyobb darabjait.
Hallottam néhány koncertjüket. Az éneklésben abszolút harmónia hallható – nemcsak technikai pontosságban és tiszta intonációban, hanem a dallamvonalak vezetésében is (néha úgy hat, mintha egy szép akusztikus vonal hangzana, szorosan összekapcsolódva). Szakrális zene előadásakor elengedhetetlen, hogy az együttes tagjai emberileg is összhangban legyenek, közös értékeket valljanak – legyen az zeneileg vagy az életben?
Szerencsés, ha egy dallamról automatikusan ugyanazt tudja gondolni egy együttes minden tagja. Nekünk ez talán nem is olyan nehéz, hiszen csak négyen vagyunk (mosolyog). Viccet félretéve, ez az együttes mindenféle elvárás nélkül jött létre, pontosan azért, mert úgy akartunk együtt muzsikálni, hogy tudtuk, hogy ugyanazt gondoljuk a zenéről. Azóta voltak ugyan tagváltások, de mindig olyan énekesek csatlakoztak hozzánk, akikről tudtuk, hogy szintén így gondolkodtak. A legfontosabb dolog a kamarazenélés számunkra. Az, hogy a darab együtt születik meg, senki nem tud működni a másik hangja nélkül. Ezzel a fajta odafigyeléssel van lehetőségünk tartani a magunk számára kitűzött színvonalat.
Észrevettem egy másik aspektust is: bár egyik koncertjük, amelyet a YouTube-on láttam (2021), „világi” térben zajlott – tehát nem templomban vagy szakrális helyen – a darabok és a felolvasások légköre annyira erőteljes, hogy kétségtelenül érezhető a spirituális kapcsolat. Természetesen a kórusművek leghitelesebb megszólalása ott történik, ahol a hangzás a legerősebb, de az Önök kvartettjénél az érzelmi kifejezés azonnal érzékelhető. Hogyan érték el az értelmezés ilyen tökéletességét?
Ha jól gondolom, az a műsor a Hegyet hágék koncertünk volt. Érdekesség, hogy a helyszín, ahol felvettük egy templom melletti közösségi épület, ami Szent Józsefről van elnevezve. Őszinte leszek, nem hiszem, hogy van igazi recept. Amit biztosan tudunk, hogy fontos a műsorválasztás. Valamit meg kell, hogy mozgasson az emberben, amit utána mindenáron át akar adni a közönségnek. Ugyanennyire fontos, hogy őszinték legyünk arról egymással, hogy mit akarunk hallani vagy épp mi az ami lejátszódik a fejünkben, mert akkor tudunk kikeverni egy közös gondolatot. Ami pedig valószínűleg elengedhetetlen, hogy nagyon kell szeressük a zenénket.
Az értelmezésükben a szólamok precíz és árnyalt színezése is fontos. Mennyire befolyásolja ez a homogén hangzás a zene egészére gyakorolt hatást?
A Lorem Ipsum Kvartett azért is jött létre, mert sokszor vettük észre, hogy nagy, vegyeskarra, sok előadóra íródott darabok egészen érdekes dolgokat kezdenek el sugározni, ha éppenséggel csak négy ember énekli őket. Ez volt az az alap gondolat, ami meghatározta, hogy tulajdonképpen nem négy szólista, hanem a lehető legkisebb kórus hangzását kell megkeresni. Éppen ezért ez meg is maradt, tehát lehet azt mondani, hogy ez az egyik védjegyünk.
Az Önök által előadott darabok nemcsak a barokk korszakra fókuszálnak, hanem a német és orosz romantikára (pl. Dvořák, Rahmanyinov), valamint a modern magyar zeneszerzőkre is. A koncertprogramozásuk azonban nem monoton – gyorsabb tempójú, élénkebb darabok és lassú, meditatív tételek is helyet kapnak. Különböző nemzetek zeneszerzőinek műveit is előadják. Ez a sokoldalúság Önök számára, énekesként is inspiráló?
Az együttes születése óta a műsorokat én (Ress Tamás – az együttes művészeti vezetője, szerkesztői megjegyzés) állítottam össze. Az új tagok érkezésével az elmúlt időszakban ez kezd átalakulni és inkább közös munkává válik, de alapvetően még mindig én szoktam dönteni a végleges formát illetően. Ezzel biztosítva van, hogy a műsorok mindig kapnak valamilyen egységes ívet. Van, hogy ez csak egy rövid gondolat, vagy zenei ötlet, de ott van például a Virrasztás című műsorunk, amit 3 éve éneklünk, ami kimondottan a halottak napjára készült és a halál keserűségétől elvezet a feltámadásig. Az alap tehát szinte mindig a gondolat, a téma. Ha elég kifejező, hogy csak egy szerző művei legyenek műsoron, akkor attól sem riadunk vissza, de természetesen általában sokkal jobban visszaadja a hangulatot, ha minél többféle zenével próbáljuk meg elmondani ugyanazt.
Lajos Bárdos elfeledett műveit is előadták már. Miért tartja fontosnak a történelem tiszteletben tartását és az utókor számára az interpretáción keresztüli megőrzését?
Nagyon egyszerűen azért, mert ezek fantasztikus zenék. Az európai zene folyamatos mozgásban van, minden zeneszerző, aki legalább egy darabot hozzátett ehhez, az hatott is rá, tehát meg kell, hogy mutassuk.
Június 16-án a szlovákiai Holicén, a Szent Péter és Pál-templomban adnak koncertet. Ez egy gótikus műemlék, amelynek eredete az 1270-es évekre nyúlik vissza. Ez a falu egyik gyönyörű nevezetessége – a fesztivál célja, hogy templomokban, kápolnákban, műemlékekben, várakban és kúriákban mutasson be zenét, és az ezt figyelembe véve választanak együtteseket, alakítják a programot. Gazdagítja-e kvartettjüket, hogy ilyen terekben lépnek fel, és egyúttal felfedeznek egy darabka történelmet?
Természetesen. Egy ilyen helyszín nagyon megkönnyíti az előadást. Eleve onnan indulunk, hogy jól van a lelkünk, nem kell rajta dolgozni.
A holicei koncertet Mendelssohn Hat dal, Op. 41 című ciklusával kezdik majd. A nyitódarab egy természethez kapcsolódó szöveget zenésít meg, könnyedséget és eleganciát hordozva. A következő három dal Heinrich Heine költeménye, melyek mind eltérő jellemvonásokat mutatnak. Majd egy tavaszünneplés következik, a ciklus pedig Goethe nyugodt versével zárul. Gondolja, hogy azok is meglepődnek majd, akik főként a zeneszerző szimfonikus műveit ismerik?
Nem vagyok benne biztos, hogy meglepődnek vagy felcsigázódnak azok, akik ismerik Mendelssohn zenéjét. Én inkább azt remélem, hogy mosollyal az arcukon bólintanak egyet, hogy “igen, ezért szeretjük”.
Zenészként Mendelssohn még hangszeres műveiben is képes volt logikus, klasszikus szerkezetet létrehozni, miközben megőrizte a romantikus kifejezést és érzelmi gazdagságot. Mi a fontos ennek a műnek az előadásában ahhoz, hogy megőrizzük a stílusbeli tisztaságot, az érzelmi mélységet és a kifejezőerőt?
Nagyon jó a kérdés, mert minél többet dolgozunk ezen a műsoron, annál inkább úgy gondoljuk, hogy ezek a darabok a legnehezebbek. A zene valóban letisztult és elsőre úgy tűnhet, hogy nem hagy nagyon nagy teret a kifejezésre. Ettől függetlenül viszont a szöveg szinte külön életet tud élni a hangok között, és nagyon jól látszik a kottából, hogy hol van elrejtve az a néhány zenei poén, amiknél mégis ki tudunk bújni a struktúrából.
A koncertprogramba választott művek között szerepel az Ortodox Egyház egyik legmonumentálisabb alkotása, Csajkovszkij Liturgiája. A zenemű a 19. század második felében „született”, amikor az orosz zeneszerzők egyre erőteljesebben kezdték kutatni saját nemzeti gyökereiket, és alkotásaikban ötvözték a nyugati technikákat az ortodox egyházi zene modális világával. Ezekre a művekre gyakran jellemzőek az ortodox kórusművek hangzását idéző, jellegzetes modális fordulatok, a hangsúlyos mély szólamok és a férfikarok használata. Ön is így látja?
Ezek a művek épp azért tudtak bekerülni a repertoárunkba, mert a hagyomány találkozik bennük az alkotói szándékkal. Egy igazán autentikus keleti egyházi éneket négyesben aligha tudnánk előadni. Ezekben a darabokban viszont a monumentalitás mellett ott van a romantikus zene finomsága is – és ez az, amivel tudunk dolgozni. Persze, el lehet képzelni a „basso profondo” hangzást, de a mi előadásunk más lesz – ezt ne várja tőlünk senki.
Ez a szakrális kóruszene elérhető az európai közönség számára? Teljes mértékben megérthetjük és át is érezhetjük, még akkor is, ha nem ismerjük a szöveget? Például Csajkovszkij Miatyánkja egyetemes imádságként hat.
Hozzám minden zene egy másik világból érkezik, amelyet ugyan nem ismerünk, de a jelenlétét érezzük. Az orosz szerzők, akik a programunk részei, az európai kultúra részei, európai szellemben alkottak. Azt gondolom, hogy minden hallgató megtalálhatja ezt a zenét saját magában.
Csajkovszkij kilenc szakrális kórusműve közül melyeket választották a koncertre? A válogatás mögött állt valamilyen dramaturgiai elképzelés? Azért kérdezem, mert ezeknek a műveknek a hangulata nagyon eltérő – a békés imától az ünnepi magasztalásig , akárcsak a liturgikus szöveg szerkezete.
A koncertprogram eredeti címe az volt: Love & God. A német romantikus zene a szeretetről szól – a természet, az élet, az emberek iránt, míg az orosz szerzők zenéjében a felüliről jövő állandó szeretet jelenik meg. Ezért inkább a csendesebb, kiegyensúlyozottabb tételeket választottuk.
Josef Rheinberger talán a program leglíraibb zeneszerzője. Nyolc vokális kvartettje ismert a sima dallamvezetéséről. Itt is megjelenik a kantiénál és a polifonikus romantika hangsúlya. Cél volt az is, hogy megmutassák az európai országok szellemi kórustradícióinak sokszínűségét?
Ebben a programban a nemzetiség nem játszott szerepet. Inkább zenei nyelvezeteket kerestünk. A világi darabokban, amelyek a szeretetről szólnak, a romantika különböző színeit próbáltuk bemutatni, míg az egyházi zenéknél az volt a cél, hogy kiegyensúlyozott, hasonló hangulatú darabokat válasszunk.
Örömmel láttam, hogy a zeneszerzők között szerepel Nyikolaj Kedrov is. Az ő Miatyánk feldolgozása számomra talán a legmeghatóbb. Mélyen bensőséges és elmélkedő – elsőre egyszerűnek tűnik, mégis rendkívül spirituális. Lehet ez a koncert csúcspontja? Számomra biztosan az… Ez az a darab, amitől eláll az ember lélegzete.
Ez a mű tényleg csak néhány akkord, de valahogy benne van minden, amit ez a koncert el akar mondani. A program közepén szerepel – mintha ez lenne a mérleg nyelve. Innentől kezdve már csak lassan visszatérünk a valóságba.
Ugyanezt a programot Szlovákiában is előadják – a Brežany Szent Lukács evangélista fatemplomban. Ez az egyedülálló görögkatolikus templom nagyon különleges légkört áraszt. A két különböző helyszínre adaptálták a műsort? Várják már a szlovákiai fellépést?
Nagyon várjuk, hogy Szlovákiában koncertezhessünk. Nekem már volt alkalmam szerepelni a fesztiválon, és csak szép emlékeket őrzök róla. Reméljük, hogy mindkét helyszínt megtölthetjük méltó zenével. Szeretettel várunk mindenkit!
Zuzana Vachová
Fotó: Ress Henrietta
